Egyházmegyénk havilapjában, a Martinusban interjú jelent meg a Szent Gellért-díjas Kovács Ottóné Klárival. A cikk szövegét az alábbiakban elolvashatják.
Kedves Klári! Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak, mesélj egy kicsit a családodról.
Kovács Ottóné vagyok, született Balhási Klára Irén.
Kis faluban, Bobán nevelkedtem, és itt jártam általános iskolába. Édesanyám özvegyen nevelt öt testvéremmel együtt. A gyerekkor meghatározó lett számomra. Édesanyám féltő gondoskodással, rengeteg erőfeszítéssel és sok küzdelemmel nevelt minket, szeretetben éltünk. Az egymásra való odafigyelés, vigyázás létünk alapja volt. A szülői házból hoztam magammal a kitartást a munkavégzésben, az elhivatottságot, a fegyelmet, a tiszteletet, a nyitottságot és az elfogadást. A celldömölki Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségiztem.
Több mint négy évtizede élek Jánosházán. Kovács Ottóval 1976-ban kötöttünk házasságot a celldömölki Nagyboldogasszony Plébániatemplomban. Jánosházán új családom, férjem családja szeretettel fogadott be. A házasságkötéskor esküt tettünk, hogy jóban-rosszban kitartunk egymás mellett. Minden megpróbáltatás ellenére eskünket megtartottuk. Két gyermeket neveltünk fel. Ma már ők is gyakorló szülőként próbálják nevelgetni-terelgetni gyermekeiket. Négy gyönyörű unokának örülhetünk.
Mióta dolgozol a jánosházi katolikus iskolában?
1992 márciusától munkanélküli lettem, amikor az Iskolabútor és Sportszergyár bezárta kapuit, ahol szállításvezetőként dolgoztam. Ebben az időben nehéz volt új munkahelyet találni. Ez év decemberében a szokásos regisztrációra utaztam Celldömölkre a Munkanélküli Hivatalba. Néhai Biró Jenőné, a Keresztény Szellemű Általános Iskola igazgatójával hozott össze a Gondviselés. Az éppen megüresedő iskolatitkári állásra keresett munkatársat. Felvetette, hogy szívesen alkalmazna, de csak hatórás munkaidőt tud ajánlani. Örömmel mondtam igent. Az alkalmazásom feltétele volt, hogy Pavlics István plébános úr is jóváhagyja. Plébános úrhoz kicsit szorongva érkeztem, bár családunkat jól ismerte. Örömmel fogadott és támogatott, biztatott, jóváhagyta felvételemet az iskolába.
Volt-e addig kapcsolatod az iskolával, a pedagógusokkal?
Egy kicsit ismertem az intézményt, hisz kisebb gyermekem már itt tanulhatott. Különböző programokon találkoztam az ott tanító nevelőkkel. Egy új, kialakuló, formálódó közösség része lehettem, és többségükkel ma is együtt dolgozom. Számomra teljesen új feladatra vállalkoztam. A kezdeti bizonytalanságokon munkatársaim bizalma és támogatása segített át.
Látjuk, hogy sokrétű munkát végzel. Milyen feladatokat kell ellátnod?
A mindenkori igazgató munkatársa az iskolatitkár. A mindennapi feladatok ellátása kiegyensúlyozott, együttérző, udvarias, figyelmes, felkészült személyiséget igényel. Igyekeztem megfelelni a követelményeknek, és folyamatosan képeztem magam. A munkaköri leírás határozza meg az elvégzendő feladatok sorát, de a személyiségünk nagyban hozzájárul az intézmény megítéléséhez, hisz a vendégek elsőként az iskolatitkárral találkoznak. Nap mint nap szülők, kollégák, gyermekek igénylik segítségünket. Úgy érzem, sikerült hitelesen képviselni közösségünket. Minden feltétellel rendelkezik iskolánk, korszerű környezetben és eszközökkel dolgozhatunk. A hosszú évek során saját munkámon keresztül is jól tapasztalható a fejlődés, hisz a mechanikus írógépet és a kockás füzeteket felváltották a számítógépek. A kor kihívásainak is meg kell felelni. Eligazodni ott, ahol sok információ ér bennünket, egy felgyorsult világgal kell lépést tartani.
A huszonhét évnyi szolgálat során mindig azt éreztem, érzem, hogy jó helyen kötöttem ki. Az iskola nem csak egy munkahelyet jelent számomra, ahova azért megyek, mert kötelező, vagy muszáj. Örömmel tölt el, hogy a Szent Imre Általános Iskola közösségét szolgálhatom a magam eszközeivel.
Kis „házi ünnepség” keretében részesültél elismerésben. Veled együtt örültünk, szeretettel gratulálunk hozzá. Hogy emlékszel vissza szeptember 24-ére?
A Szent Gellért-díj ezüst fokozatát kaptam. A nagy titkolózással szervezett átadási ünnepségen meglepettségemben elérzékenyültem. Nagyon örülök, hogy az Egyházmegye képviseletében Császár István püspöki helynök úr és Tálas József EKIF igazgató úr megtiszteltek jelenlétükkel és Tőlük, a saját közösségemben vehettem át a díjat.
Köszönet és hála Molnár Terézia igazgatónőnek, hogy felterjesztett a díjra és mindazoknak, akik részesei voltak a kiválasztásomnak.
Úgy érzem, a díj elnyerésében benne van minden iskolatitkár elismerése is. Nem azért végezzük munkánkat, hogy kitüntessenek, de jó érzés, ha van visszaigazolása az elvégzett munkának.
„Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.” Teréz anya