Védőszentje

Szent Imre élete

            Szent Imréről kevés történeti adatunk van. Egyetlen életrajz maradt fenn Fulkótól, Álmos herceg íródeákjától, aki Imre életét a szentté avatás, 1083 után, a XII. század elején írta meg, minden bizonnyal hiteles források alapján.

            Szent Imre Szent István és Boldog Gizella fia. Bizonytalan a születési helye (Székesfehérvár?) és ideje (1007?).

            Első nevelői a szülei, akik mindketten az életszentség útját járták. Mivel minden gyermek „mintakövető”, szülei példája segítette érlelődését.

            Nem ő volt az elsőszülött, ezért egyházi pályára szánhatták. E műveltség egyik alapeleme a zsoltárok megtanítása volt, ami egyszerre vezette be a fiatalokat az írás-olvasás és az imádkozás-elmélkedés tudományába.

            Szent Imre nagy hatású lelki vezetője 1015-től a Velencéből jött bencés szerzetes, Gellért volt, akit István fia nevelőjéül választott. Gellért nagy tudományú, szent életű férfi volt, aki elmondhatta magáról: „Nincs könyv, amit ne olvastam volna.” Imre hét év alatt végezte el az akkori kor iskolafokozatait. Egy velencei krónika szerint „tudós és szent” volt, olyan ifjú lett belőle, „akit szeretett az Isten, és tiszteltek az emberek”.

            Imrét tizenöt éves korától apja maga mellé vette, mert bátyja halála után őrá várt a trón. Gyakran kísérte Istvánt szerte az országban. Jelen volt az óbudai Péter- és Pál-templom alapításánál, az egyházlátogatásokon, de az állam irányításában is tevékenyen részt vett. Milyen eszményt állított fia elé István?

„… ha a bölcsekkel haladsz, bölcs leszel, ha ostobák közé kerülsz, társuk leszel, … szentek közt szentté válasz, … bűnösök között bűnös leszesz magad is…, … minden cselekedetedet a bölcsesség mértékével mérjed.” (Intelmek)

            Mint trónörökös, körülbelül 20 évesen elfoglalta a bihari vár központtal megszervezett hercegséget, mellyel összefügg a bihari püspökség alapítása is. A királyi seregben a nehézfegyverzetű páncélosok vezetője lett. Ezt a hadtestet vezette István seregében, amikor 1030-ban II. Konrád német császár seregét a Fertő vidékén tönkreverték.

            A XIII. századi Magyar Krónika szerint Imre „politikai erényekkel ékes”, aki atyja megbízottjaként vezette a békekötést Henrik bajor herceggel.

            A források alapján egyértelmű, hogy Imre nős volt halálakor. Feleségének kilététről azonban már megoszlanak a vélemények. A lengyel és horvát uralkodóház mellett az tűnik legvalószínűbbnek, hogy a görög császári család valamely tagja lehetett a hitvese.

            1031-ben, hatalmának tetőpontján István Székesfehérváron Imre herceg koronázására készül, amikor a trónörökös ifjút vadászat közben, valószínűleg a bihari Igfon-erdőben baleset éri. Egy vadkan megsebzi, és szeptember 02-án belehal sérüléseibe. „Siratta őt Szent István és egész Magyarország vigasztalhatatlanul nagy sírással” – írja a krónikás.

            A mélyen vallásos és hatvanadik évén túl járó István király vér szerinti utód híján a Boldogasszonynak ajánlotta koronáját és országát. „A kereszténnyé vált magyarok őszinte áhítattal tisztelték a Szent Szüzet, ahogyan ők mondták: a Boldogasszonyt (asszony = királyné!)… A Szűz Máriának ajánlott ország egyszersmind a keresztény hithez való hűséget is jelentette” – írja Nemeskürty István Mi, magyarok című könyvében.

            Imrét az akkor még félig kész fehérvári bazilikában temették el, ahonnan 1083. november 05-én testét fölvették, és díszes koporsóba helyezve oltárra emelték. Szent László király kérésére István királlyal és Gellért püspökkel együtt szentté avatták.

            Szent Imre csendes, de határozott üzenete az igazi, krisztusi ember, akiben egység van. Keresztény ifjú, majd férfi, akinek szívében Krisztus az Úr, őt követi egyéni, társadalmi és családi életében.

Szent Imre PÉLDAKÉP számunkra

            Miért és miben példakép? A róla készült, őt nőies, légies alaknak bemutató képeitől eltérően erőteljes, férfias jelenség. Születésétől hősiességre nevelték. Lovagi nevelésben részesült, s ehhez szorosan hozzátartozott a testedzés és a testi ügyesség elsajátítása. Köztudott, hogy mennyire szeretett vadászni. Ez az akkoriban is divatos „sport” pedig megkívánta a személyes bátorságot és a lélekjelenlétet.

            A krónikások nem győzik magasztalni Imre herceg szellemi és erkölcsi kiválóságát. Pl. „az égtől természetes ésszel megáldott”, „igazsággal, magamérsékléssel, bölcsességgel, szelídséggel”, „katolikus” erényekkel fölékesített ifjúnak jellemzik. Természetes képességeit használta ki, amikor rövid idő alatt olyan alaposan elsajátította a latin nyelvet, hogy a zsoltárokat együtt énekelhette mesterével, Szent Gellérttel. Szorgalmasan tanulhatott, hiszen a hét szabad művészet felső tagozatának egyik-másik tantárgyában, például a zenében is jártasságot szerzett. A világi tudományok mellett kiválóan megtanulta a vallási ismereteket, sőt igyekezett azokkal azonosulni. Szűkebb családja, szülei és szentéletű nevelője magas mércét állítottak elé, ő pedig engedelmesen fogadta irányításukat. Mély barátságot ápoltédesapja, Szent István udvarában élő papokkal és szerzetesekkel, akik a magyar kereszténység megszilárdításán fáradoztak. Mély és öntudatos hitéletet és férfias aszkézist tanult tőlük. A legenda szerint vezeklő övet hordott és kemény böjtökkel sanyargatta testét. Az önmegtagadás mellett kedvelt foglalatossága az imádság volt. Szent Gellért tanítványaként fogékony lélekkel csatlakozott a Mária-tisztelők lelkes táborához. 

Szüzességi fogadalmáról és testvéri házasságáról még édesapja sem tudott. Fiatal özvegye mondja el a titkot halála után. Tudatos következetességgel kitartott fogadalma mellett még akkor is, amikor már trónörökösi kötelezettség terheli. S mintha maga az Úristen szentesítené elhatározását, hiszen haláláig nem derül ki. Milyen jó lenne, ha az áldozatkészség a mi életünkben is ilyen természetes lenne! A tiszta erkölcsönmagunk legyőzése nem könnyű, de nem is lehetetlen. Mi is képesek vagyunk, képesek lehetünk bármilyen előttünk álló nehézség legyőzésére a Jóisten segítségével. Szent Imre szabad volt döntésében, szabadon döntött amellett, hogy különbet, többet, nagyobbat akar, mint kortársai. Édesapja a magyarságot kereszténnyé tette, Szent Imre talán azt érezte meg, hogy a kereszténységet csak hősiesen gyakorolhatja a magyarság.

Szent Imre ifjúsága éveit jól használta ki: tanult, edzette magát, készült az uralkodói feladatra, tudatosan élt. Nem gondoljuk, hogy neki könnyű volt, hiszen őt is csábította a világ. Élete – rövidsége ellenére is – eredményes, boldog és teljes volt, mert felismerte a Gondviselő Isten szándékát és tudott azonosulni vele.

            Szent II. János Pál pápa nagyon jól ismert bennünket, fiatalokat. Azt mondta, merni kell magas mércét állítani elénk. Szent Imre azért lehet több mint 1000 esztendősen is példakép, mert elfogadta az elé állított magas mércét. Korának egyik legnagyobb műveltségű hercege, akitől megtanulhatjuk az önzetlen lemondást és szolgálatot. Elfogadta küldetését, életével nemzetét akarta szolgálni, példát adott a hazaszeretetre. Imája a mi fohászunk is:

                       „Úristen, te az egész világ 

                       gondviselője vagy.

                       Te adsz erőt a gyönge embernek…

                       Tégy velem tetszésed szerint.”

Források:

Török József: A magyar föld szentjei

Szentek élete (Szent István Társulat)

Varga László: Imre, az ember