Június 21-én utoljára szólt a csengő a nyolcadikosoknak az iskola folyosóján. Az ünnepi pillanatokban minden figyelmesség nekik szólt: a gyönyörűen feldíszített iskola, az ünneplőbe öltözött családtagok, barátok, iskolatársak, és valamennyi virágcsokor. Rájuk gondoltak a nevelőik, volt osztályfőnökeik.
Igazgatónő egy Széchenyi-idézettel kezdte köszöntőjét: “A múlt már elesett hatalmunkból, a jövendőnek azonban még urai vagyunk.” A múlt felidézéséhez az elröppent nyolc év eseményeiből válogatott. Alsóban Dóra néni egyengette a most ballagók útját, majd ötödiktől Éva néni. Sok-sok kedves emléket felidézett a gyerekeknek az osztályfőnökök beszámolóiból. Megköszönte a szülők támogatását, majd emléklapot adott át minden ünnepeltnek.
Ezt követően a hetedikesek köszöntek el a végzősöktől versekkel, visszaemlékezésekkel. Az Egy új világ című szép ballagási dalt is elénekelték. Végül a nyolcadikosok is a mikrofonhoz léptek, hogy megköszönjék tanáraiknak és szüleiknek a sok segítséget, melyet kaptak tőlük.
Kedves ballagó diákok! Kívánjuk, hogy sok-sok örömben legyen részetek az új iskolátokban! Hogy ezt elmeséljétek, mindig szeretettel várunk vissza benneteket.
