Ha júniushoz fordítunk a naptárban, nagyon gyorsan elérkezik az év vége, egyben az utolsó csengetés a végzősöknek.
Szép ünnep az iskolában a ballagás. Egy korszak lezárása, egy újnak a kezdete.
2017 szeptembere óta sok-sok élmény, barátság, a kirándulások és a tanórák emléke gyűlt össze a ballagók képzeletbeli tarisznynyájában. Felsorolni lehetetlen lenne mindent, a ballagó nyolcadikosok is csak egy-egy történetet elevenítettek fel elköszönő műsorukban. Kedvesen, kicsit viccesen, néha meghatóan. “Viszontlátásra, mondom… ” – énekelték műsoruk végén.
László atya egy találós kérdéssel fordult hozzájuk: Az iskola melyik két pontja között a leghosszabb az út? Bizony az az elsős iskolapadtól a ballagásig tart…Kérte őket, hogy minden feladatukban, minden nap tudatában legyenek annak, hogy életük nagy katedrálisát építik.
Teréz néni a Prédikátor könyvéből idézett, majd hangsúlyozta, hogy a tudás megszerzésében első helyen mindig a család áll, a tőlük kapott tudás és az otthoni szeretet melege mindennek az alapja. Megköszönte a szülők támogatását, segítségét, majd virágot adott át Balásné Rozs Etelkának és Csonka-Németh Editnek, a Szülői Közösség tagjainak. Felidézte az alsós éveket, amikor Edit néni vette szárnyai alá a kis iskolásokat, felsőben pedig Kati néni és Kriszti néni egyengette az osztály útját. Minden végzősnek emléklapot adott át a “szentimrés” évek emlékére.
A hetedikesek is igazán szép műsorral készültek, az ünnephez méltóan versekkel, visszaemlékezésekkel.
“Az légy, aki vagy, érezd jól magad…” énekelték Charlie dalát, majd az Ossian Álmod legyen dallama is felcsendült.
Kedves Nyolcadikosok! Kívánjuk, hogy érezzétek jól magatokat az új helyeteken, a választott középiskolátokban! Nagyon sok sikert kívánunk a tanulásban. Őrizzetek meg a szívetekben minden szép emléket a mögöttetek álló nyolc évből! Ha az iskola felé jártok, nézzetek be, szívesen látunk benneteket!
Fotó: Bödör Zsolt