Október 22-én délelőtt közös emlékezésre gyűltünk össze a Művelődési Házban. Az 1956-os forradalom évfordulóján ünnepi műsort adtak iskolánk tanulói Osztály, vigyázz! címmel. A műsorban olyan fiatalokat láthattunk, akiket a hazaszeretet, a lázadó szabadságvágy és a halált megvető meg nem alkuvás jellemzett. Elszántak voltak, hittek egy jobb világban, 1956 októberében készek voltak mindenüket feláldozni. Ez nagyon szépen kirajzolódott a bemutatott osztályjelenetben. Szerepeltek az énekkarosok is, dalaik emelték az ünnep fényét. Molnár Terézia igazgatónő a gyerekekhez intézte szavait beszédében. Elmesélte, milyen örömmel vette kezébe Csics Gyula naplóját, aki 12 évesen kezdte el írni feljegyzéseit a forradalmi eseményekről. Arra kérte a gyerekeket, adjanak értelmet minden napjuknak, tegyenek azért, hogy álmaik megvalósuljanak. Czakó Gábor gyönyörű soraival zárta beszédét:
„Hazánk csak egy van: ahol úgy érezzük,
értünk zöldell a fű és csillagos az ég.
Ahol korhadó sírkeresztek jelzik,
Hogy áldozatokból sohasem volt elég.”
Az ünnep tiszteletére álljon itt egy gyöngyszem, Marton Boglárka 8. osztályos tanulónk verse. Gratulálunk, Bogi!
Engem az én falum vár
Engem az én falum vár,
És sok csodás dolog.
Látod milyen szép a táj?
Itt ezért mindenki boldog.
Kiülök a rétre egy percre,
Hogy hallgassam a madarak énekét.
Közben elrepül egy lepke,
Mily csodás ez a rét.
Egy dolog miatt bánkódok,
elmentem e csodás faluból.
Mi volt erre az ok?
Talán, hogy elfeledkezzem a múltamról.
Engem az én falum várhat,
Hisz vissza fogok menni.
Üdvözlöm a gyönyörű tájat,
de szeretek én itt lenni!
Fotók: Bödör Zsolt